Egyik délután, még novemberben, Forlíban, álmaim latin loverjével kinéztünk az étkező ablakán, illetve előbb én néztem ki, és álmaim latin loverjének tekintete követte az enyém, a házzal szemközti parkra, amelynek fái mögött lépésről lépésre ereszkedett le a nap. Nem is a nap kapta meg a szemem, hanem az ég színe, ami valami elementárisan arany árnyalatot öltött, és eszembe is ötlött, hogy hallucinálok, mert az ég nem szokott így viselkedni még naplemente idején sem, és hogyan lehetséges, hogy itt ősszel aranyba burkolóznak a lombok, a szőlők, de még az ég is aranyba borul. Értem én, hogy Olaszország a csillogás és a glamour hazája, de hogy a természet is kövesse a trendet, azért elképesztő.
Elementárisan lenyűgöz az arany színű ég, a fénye nem vakít, csak sugároz, nem erőszakkal szegezi magára a szemem, csak ahogy magától értetődő eleganciával viseli a küllemét, egyszerűen nézni kell, gyönyörködni addig a pár pillanatig, amíg tart. Nem tér vissza úgysem.
Álmaim latin loverje azt mondta, ez szaharai homok, amit idáig sodort a széljárás. Időnként előfordul, ki lehet fogni, mint egy földrengést. A hírek egyébként nem írták, hogy szaharai homok érkezett volna Olaszország légterébe. Úgyhogy az én szememben megmarad tüneményes égi jelenségnek.
Elementárisan lenyűgöz az arany színű ég, a fénye nem vakít, csak sugároz, nem erőszakkal szegezi magára a szemem, csak ahogy magától értetődő eleganciával viseli a küllemét, egyszerűen nézni kell, gyönyörködni addig a pár pillanatig, amíg tart. Nem tér vissza úgysem.
Álmaim latin loverje azt mondta, ez szaharai homok, amit idáig sodort a széljárás. Időnként előfordul, ki lehet fogni, mint egy földrengést. A hírek egyébként nem írták, hogy szaharai homok érkezett volna Olaszország légterébe. Úgyhogy az én szememben megmarad tüneményes égi jelenségnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése