Pilinszky János: Dél

Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében – / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap – / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.

2012. december 21., péntek

Tünemény

     Egyik délután, még novemberben, Forlíban, álmaim latin loverjével kinéztünk az étkező ablakán, illetve előbb én néztem ki, és álmaim latin loverjének tekintete követte az enyém, a házzal szemközti parkra, amelynek fái mögött lépésről lépésre ereszkedett le a nap. Nem is a nap kapta meg a szemem, hanem az ég színe, ami valami elementárisan arany árnyalatot öltött, és eszembe is ötlött, hogy hallucinálok, mert az ég nem szokott így viselkedni még naplemente idején sem, és hogyan lehetséges, hogy itt ősszel aranyba burkolóznak a lombok, a szőlők, de még az ég is aranyba borul. Értem én, hogy Olaszország a csillogás és a glamour hazája, de hogy a természet is kövesse a trendet, azért elképesztő.
     Elementárisan lenyűgöz az arany színű ég, a fénye nem vakít, csak sugároz, nem erőszakkal szegezi magára a szemem, csak ahogy magától értetődő eleganciával viseli a küllemét, egyszerűen nézni kell, gyönyörködni addig a pár pillanatig, amíg tart. Nem tér vissza úgysem.
    Álmaim latin loverje azt mondta, ez szaharai homok, amit idáig sodort a széljárás. Időnként előfordul, ki lehet fogni, mint egy földrengést. A hírek egyébként nem írták, hogy szaharai homok érkezett volna Olaszország légterébe. Úgyhogy az én szememben megmarad tüneményes égi jelenségnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése