Alternatíva

    Álmaim latin loverje metángázt tankol a kocsijába, egyébként pedig kisebb távolságra (amibe a szomszéd falu is beleértendő) biciklivel közlekedik. Kevésbé környezettudatos pasival nem is járnék.
    Az autórajongó olaszok (is) derekasan pártolják a kerékpározást, még ha nem is híresek erről. Emilia Romagna több városában, így Riminiben, Bolognában, Cesenában (meg biztosan más régiók más városaiban) az önkormányzat kiépítette az ingyenes bringahasználat rendszerét: a központi helyeken, például vasút, belvárosi parkoló stb. biciklik sora vár, na nem szabadon, hanem tárolókhoz kapcsolva, és az önkormányzatnál 10 euró letétért bárkinek jár a kulcs, hogy a bringát kilakatolja, és intézze ügyes-bajos dolgait, majd a teendők letudtával becsülettel visszacsatolja a járgányt. Ha már nem tart igényt a közbringára, leadhatja a kulcsot az önkormányzatnál, és visszakerül hozzá a 10 euró. Azt álmaim latin loverje sem tudta, hogy egy adott városban bárki, vagy csak a lakcímigazolvánnyal rendelkezők jogosultak a kulcsra. Igaz, álmaim latin loverjének két kulcsa is van Riminibe, ahol pedig nem lakik; így tekerhettünk ott nyáron a tengerparton és végig a kikötő mentén; már nem emlékszik, mi módon jutott a kulcsokhoz, biztos útjába akadt a lehetőség.
    Metángázt tankolni meglehetősen elterjedt Olaszországban, legalábbis az északi részén. A metángáz (mindenhol, nemcsak Itáliában) jóval olcsóbb a benzinnél, bár a motort persze át kell alakíttatni hozzá, de hosszú távon behozza az árát. Gondolom, az olaszok osztottak-szoroztak, mennyi idő alatt jön vissza a megtakarítás ára; még a fiskális gondolkodás szerint is megéri. Mára a metángázkutak sofőrbarát sűrűséggel oszlanak el az úthálózat mentén, Észak-Olaszországban mindenképp.
    Az egyszeri autós fejében duplán csökken a kognitív disszonancia: egyrészt kevesebbet fizet, másrészt mérhetően kevesebb káros anyagot pumpál a légkörbe, mintha a benzinnél maradt volna. Tulajdonképp nemcsak az idealista, de a materialista szemlélet is az átállás mellett szól, csak lassan épül az infrastruktúra, nemcsak kis hazánkban, hanem, ahogy utánaolvastam, például Skandináviában sem szaporodnak gombamód a metángázkutak, egy-egy épül a nagyobb központok körül. Háború ez a javából, az olajalapú gazdaság küszködik a krízissel, hogy profitot veszítsen el rövidebb távon, vagy középtávon elveszejtse önmagát. Én pedig, az egyszeri állampolgár, aki nem is jár mindennap motoros járművel, csak mossa a kezét (hisz közlekedni mégis kell, nem toporoghatunk egy helyben), és várja a végkifejletet. Esetleg választ, amennyire lehetőségei engedik, a maga parányi életében: benzinnel vagy anélkül.