Milyen kár, hogy ilyen ritka ajándékká vált a vendéglátás, gondoltam a minap. Idő kell hozzá, mindenekelőtt, a megvendégelés elsősorban időbe kerül, mert kutyafuttában nem keríthetünk sort odafigyelésre, együttlétre. S az időnket, a becses időt, ami nem termelődik újra, gondoskodásra, készülődésre fordítjuk - a másiknak adjuk. Nem árt még nagy adag tapintat, amivel a házigazda bevezet, egyszer irányítja a szemet, másszor hagyja, hogy szabadon vigyen a felfedezőösztön. A jó házigazda olyan, mint a jó tanár: ismeretei birtokában segíti a tanítványt, hogy megkonstruálhassa saját ismereteit.
Tami és Berto tapintattal adták nekünk az idejüket, a gondoskodásukat, szinte észre sem vettem, hogy kapok. Befogadtak, és szavak nélkül mondták, otthon lehetünk, felfedezhetünk, tapasztalhatunk, ahogy nekünk jólesik, ha kíváncsiak vagyunk, mutathatnak egy-két érdekeset. S invitáltak, éljünk velük át néhány szertartást, mint például siesta idején közösen elkortyolgatni egy nagy pohár, gyümölccsel megrakott, hűsítő sangriát, vagy egy fülledt estén együtt megnézni egy korai Almodóvar-filmet; sok Almodóvar-filmet néztünk együtt régen Budapesten. Távol került ezekben a pillanatokban a taposómalom.
Hogy kaptam, csak otthon jöttem rá, amikor már elmúlt. S utólag jutott eszembe, a vendégeskedés fintora, hogy a vendégszeretetükről híres kultúrákban a vendég jussa a kényeztetés, mintha ő gyakorolna gesztust azzal, hogy szerény személyében tiszteletét teszi a háznál.
Számomra vendégeskedni és vendégelni - rítus: készülni, fogadni, adni, mutatni, s mindennek a mélyén teljes valónkkal ott lenni a másiknak, az ő kedvéért. Megköszönni; majd viszonozni is egy másik alkalommal, természetesen, hogy újra és újra megvalósuljon a rítus; újra elinduljon az idő kereke. Ám legelőször: a hívással kifejezni, hogy a másik jövetele kiemelkedő esemény, kitüntető. Vendégeskedni és vendégelni - mindaz, amit a másik jelent számunkra.
Azt hiszem, ezt a rítust éltem négy napig Taminál és Bertónál.
Tami és Berto tapintattal adták nekünk az idejüket, a gondoskodásukat, szinte észre sem vettem, hogy kapok. Befogadtak, és szavak nélkül mondták, otthon lehetünk, felfedezhetünk, tapasztalhatunk, ahogy nekünk jólesik, ha kíváncsiak vagyunk, mutathatnak egy-két érdekeset. S invitáltak, éljünk velük át néhány szertartást, mint például siesta idején közösen elkortyolgatni egy nagy pohár, gyümölccsel megrakott, hűsítő sangriát, vagy egy fülledt estén együtt megnézni egy korai Almodóvar-filmet; sok Almodóvar-filmet néztünk együtt régen Budapesten. Távol került ezekben a pillanatokban a taposómalom.
Hogy kaptam, csak otthon jöttem rá, amikor már elmúlt. S utólag jutott eszembe, a vendégeskedés fintora, hogy a vendégszeretetükről híres kultúrákban a vendég jussa a kényeztetés, mintha ő gyakorolna gesztust azzal, hogy szerény személyében tiszteletét teszi a háznál.
Számomra vendégeskedni és vendégelni - rítus: készülni, fogadni, adni, mutatni, s mindennek a mélyén teljes valónkkal ott lenni a másiknak, az ő kedvéért. Megköszönni; majd viszonozni is egy másik alkalommal, természetesen, hogy újra és újra megvalósuljon a rítus; újra elinduljon az idő kereke. Ám legelőször: a hívással kifejezni, hogy a másik jövetele kiemelkedő esemény, kitüntető. Vendégeskedni és vendégelni - mindaz, amit a másik jelent számunkra.
Azt hiszem, ezt a rítust éltem négy napig Taminál és Bertónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése