Észak és Dél

     Délen forró az agyvizem. Ha napközben a szabadban vagyok, érzem, hogy gyűlik a fejemben a gőz, a láva, és menten robban, ha nem fogom vissza; nem is kell semminek történnie, elég a puszta tény, hogy éget az ég. Azt hiszem, értem, érzem, miért agresszívebbek az emberek délen, elég a legkisebb becsületsértés, hogy a késükhöz nyúljanak, mert a nap már eleve feltüzelte őket.
     Ennyi forrponton kavargó indulat közepette képtelenség szabályok szerint élni – ingerületkisülés, és szóhoz sem jutnak az észérvek, a hév irányítja a kezet. Ezzel szemben északon a szabályok tartják össze az életet. Gondoljunk csak bele, valaki nem tartja az előírást, nem a megszabott úton megy, eltéved, és megfagy a hóban. Északon nem gyújtja fel izzás a rend szövetét, viszont élet-halál kérdése, hogy az ember kövesse a sok tapasztalat formálta útmutatást.