Van egy komplett Pinocchio Park, tele mindenféle szoborral, díszlettel, még egy Toscana hegyei közül kimagasló toronyméretű Pinocchióval is, ami segít elhitetni, hogy most aztán belecsöppentünk a mesébe, és a látogatói adatok alapján a gyerekek és gyereklelkűek nagyon vevők erre az élményre. Akad továbbá Gepetto bolt, és természetesen Csodák Tavernája is a piazzán, no meg árusok hada mindenféle Pinocchio-portékával. Hát ez a minimum felhajtás, amit el kell viselni, ha az ember dob valami nagyot, sőt egészen megható, hogy egyetlen alkotás mennyi embernek biztosíthat megélhetést az utóéletében.
Van továbbá egy Pinocchio inspirálta szobor vagy nem is tudom, minek nevezzem dolog a piazzán, és az egész bazárban egyedül ennél húztam el a szám, mert az oszlopra applikált sok Pinocchio-fej semmit nem mond el a hányatott sorsú báburól azon kívül, hogy nincs szüksége orrnövesztőszerre. Pedig a bábu emberré válásért folytatott küzdelméből, bukásaiból és talpra állásaiból, majd végül "megüdvözüléséből" ki lehetett volna hozni valami olyat, ami hozzátesz Pinocchióhoz, láttatja őt. Ami megfogja és új formába gyúrja a mű lényegét. Nem vagyok kutató, hogy elmélettel akarjam leírni az alkotó fázis lépéseit, pl. inspiráció és internalizáció, megértés és intuíció, megformálás, szóval mit tudom én, hogyan lehetne szabatosan leírni, de azért ennél a szobornál kimaradt valami alapvetően fontos (ezúton is elnézést a művésztől, ritkán adok negatív kritikát, de hátha nem jut vissza hozzá). Mindezt csak a példa kedvéért írom, hogy létrehozni, megnyilvánulni lehet így is, és úgy is.
A háromszintes kert legfelső szintjén, sőt még annál is feljebb, az emelkedőn egy kis, lezárt épület lapul, magas falán magasan az ablak. Naná, hogy szagot fog a rejtélyekre érzékeny ember orra. Szerencsére velünk volt álmaim latin loverjének egyik barátja is, így álmaim latin loverje nem volt rest felmászni a barát vállára, és imígyen elérve az ablakot egy pillantást vetni, mi ez az elzárnivaló titok. A titok egy fürdőszoba. Nemigen értettük, mi szükség van rá a giardino tetején; talán a háziak valami különc hóbortja. Aztán ahogy lejjebb haladtunk a második szintre, valami szöget ütött a fejembe, és az alábbiakban csekélységem fényes elméjével vagy túlzott konspirációs készségével találkozhat a kedves Olvasó. A második szintre ugyanis egy Neptun-szentélyt rögtönöztek, ami a tetején nyitott, és a fenti nyílás a padlón egy ráccsal elzárt nyílásban folytatódik az alsó szint felé, ahol egy szobor borítja ki a vizet kannájából. Úgy éreztem, mintha a fürdőszoba, a Neptun-szentély és az alant vizet öntő szobor összeköttetésben állnának, és a park fénykorában talán a fürdőhelyiségből érkezett a víz a Neptunhoz, és folytatódott egészen a vízöntő szobráig.
Nagyon adja magát számomra az asztrológiai utalás. Először a Vízöntő-motívumra gyanakodtam a vizet öntő szobor illetve a vízelem hangsúlyossága miatt, de aztán eszembe ötlött, hogy a Vízöntő levegőjegy, és a Neptun bolygó a Halak jegy uralkodó bolygója, ami ráadásul vízjegy. Úgyhogy a Halak erejét érzem erősebbnek a kompozícióban, de azért alant mégis ott a Vízöntő-szobor. (Hozzáteszem, eredetileg előző hétvégére, a Halak-Vízöntő fordulóra szántam ezt a bejegyzést, de idő hiányában halasztásra került a dolog, míg már teljesen bent járunk a Halakban. Egy kis késéstől nem leszek szívbajos, a munkám élét nem tompítja le - olasz bloghoz olaszos szerkesztésmód illik. Viszont a fenébe is, milyen jól mutatott volna a blogban február hónaphoz a komplett művész-tematika, ha legalább 28-ig elkészülök. Kérlek, kedves Olvasók, képzeljétek oda.)
Az igazán jó mű két szinten operál, tanította anno középiskolai irodalomtanárom. A felső szint mindenki számára élvezetet nyújt, kényezteti a szépérzéket, az utalásokból azonban a mélyebbre ásó rábukkanhat az üzenetre. Hozzáteszem, szerintem a tudatalatti akkor is felfoghatja az üzenet lényegét, ha tudatosan nem tudjuk megfogalmazni, és felfejteni a szimbolikát. A szimbólumok a tudatalatti nyelvén szólnak - a tudatalatti anélkül is veszi az adást, hogy lefordítanák a tudat nyelvére.
A művészeti alkotások jelképei gyakran az asztrológiából táplálkoznak, főleg az idő próbáját kiállt régi alkotásoknál és a gagyinak tűnő hollywoodi filmeknél (komolyan, több forrásból hallottam) lehet gyanakodni. Az én kedvenceim azok a könyvek, amik a matematikából merítenek, talán mert kevéssé értek e tárgyhoz, és élvezem a misztikumát. Ha nálam egyszer elérkezik a "nagy mű" létrehozásának ideje (valljuk be, a legtöbb alkotó erre készül), jó eséllyel kerül bele pszichológiai matéria.
Térjünk vissza Collodi városába, közelebbről a Garzoni-kertbe. Szepes Mária Smaragdtábla című könyvében elemzi a 12 asztrológiai ház karakterét. A Vízöntő a forradalmár, a régi rend szétrombolója és az új, a remények szerinti jobb világ ("szép új világ", hmmm) hírnöke és harcosa. A vízöntőkről a köztudat általában intellektusukat emeli ki - nos, Szepes Mária ad egy pofont a Vízöntő-egónak, és közli, hogy a kvintesszenciája a kitörő pusztító energia, ami alacsony és magas nívón is érvényre juthat. Az új eszméknek a Vízöntő az élharcosa, és nem kap a szívéhez, ha a változás véráldozattal jár (vagy kevésbé kap oda), ez a szomorú igazság. A Vízöntőt követi a Halak hava (ezért állhat a Garzoni Giardinóban alul az előbbi, és felül az utóbbi). A Halak némiképp komplikáltan hangzik, illetve nehezen megfogható a Smaragdtáblában (őszintén, mi megfogható könnyen Szepes Máriánál?). Hadd idézzek: "Magas formanívón, amikor a mentális vezérmotívum kerül uralomra, a Halak Neptun-villás börtönőréből végtelen belső perspektívákat feltáró hierofant válik". Hmmm. Az írónő nem adja könnyen a megfejtéseit. Száz szónak is egy a vége: a Halak a tizenkettedik ház, és az asztrológia szerint itt nyílhat kijárat az emberi lét körforgásából. De a próbatétel nem csekély, mert a Halakban erős árnyék ölt testet, indulatok, szenvedélyek, belső kétely húzzák vissza, rántják magukba, és az érzelmi zűrzavar akár az elmebajig örvénylik. Aki ezen úrrá lesz, annak viszont a megvilágosodás a jussa, a transzperszonális magasságok, a végtelen szellem energiái. Kárhozat vagy megváltás, mindent vagy semmit - ez a Halak. Ezt a szellemiséget szívta be Carlo Collodi, a Pinocchio alkotója.
Ui.: Távolról sem merítettük ki a Collodival és a Pinocchióval kapcsolatos asszociációk sorát. Az úgynevezett Pinocchio-paradoxon például filozófiai diskurzust inspirált. 2001-ben a 11 éves Veronique Eldridge-Smith feldobta a kérdést apjának, a filozófus Dr. Peter Eldridge-Smith-nek, hogy is van akkor, ha Pinocchio azt mondja, "Most nő az orrom", hiszen Pinocchio orra ekkor azért nő, mert nem nő... A filozófus apuka, nem didaktikus szülő lévén bátorította a kislányt, hogy próbálja megtalálni a paradoxon feloldását. Veronique szerint azzal lehet elvágni a gordiuszi csomót, ha Pinocchio azt mondja, "Az orrom nőni fog". Én nem látok a kettő ellentmondás mértéke között eget rengető különbséget, viszont apuka tanulmányt írt a Pinocchio-paradoxonról, elindítva egy tudományos vitát.
A filozófusok úgy vélik, hogy a paradoxont nem is annyira a mondat igeideje befolyásolja, mintsem hogy mondott-e Pinocchio hazugságot közvetlenül a "nő az orrom" előtt vagy után, és vajon mennyi idő elteltével kezd el nőni az orr. Lényeg a lényeg: tegyük fel, hogy "az orrom nő" igaz, és Pinocchio orra nő, mert Pinocchio azt mondja, de aztán Pinocchio orra mégsem nő, mert csak akkor nőhet, ha hazudik, de aztán Pinocchio orra megint nő, mert az imént a Pinocchio orra nem nő helyzet állt fenn (és ezzel hazudott), de aztán ismét nem nő, mert teljesült az orrnövés (és a mondat igaz, ami feloldja a nyúlási kényszert), és így tovább a végtelenségig. Tegyük fel, hogy a "nő az orrom" hamis, ekkor az alábbi eseménysor játszódik le: az orr először nem nő, hiszen az állítás nem igaz, majd az orr nő, hisz hősünk hazudott, de aztán ismét abbamarad a növekedés, hisz helyrebillent a tényállás... na ezt hívják úgy, hogy ördögi kör.
Forrás:
- Szepes Mária: Smaragdtábla. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2011.
- http://en.wikipedia.org/wiki/Pinocchio_paradox
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése