Pilinszky János: Dél

Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében - / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap - / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.

2012. október 2., kedd

Neked adom


      Felkapaszkodunk a Tibidabóra, a Barcelonát körülfogó hegyek közül a legmagasabbra; kapaszkodni nem a lépcsőkorláton kell, hanem a buszon, ami felkaptat majdnem a csúcsig. A szerpentinen kanyarogva pazar kilátás tárul elénk (a Sagrada Famíliára, a tengerre, a felhőkarcolóra, ami az alakjának köszönhetően a "Barcelona Fasza" becenevet kapta, stb.); a hegyoldalra többek között egy kórházat is felhúztak (végre, egy hegy, ahol nem csak kacsalábon forgó villáknak jut hely), merő empátiából, gondolom, hogy ha már olyan pechje van az embernek, hogy be kell vonulnia, legalább valami vigaszban legyen része. A Tibidabo hamisítatlan kiránduló célpont, nemcsak busz, libegő is visz fel, és a modern kor követelményeinek megfelelően a templomot és a kilátást megspékelték egy vidámparkkal. A Wikipedián csekkolom, hogy a vidámpark, a templom és a libegő építését nagyjából egy időben kezdte meg a városvezetés, mégpedig a századfordulón; biztosan ekkoriban buzgott fel a katalán polgárokban a kiránduló hév, ugyanaz a nyomás, ami a pesti polgárt a Svábhegyre űzte hétvégenként egy darabka természetért. Persze a városi hegyeket mindenhol nagy becsben tartják, és jól be is terítették épületekkel az elmúlt száz évben, amióta olajozottabbá vált a közlekedés (szó szerint) és könnyebb lett a feljutás, de az egyszeri kirándulónak mindig jutni fog egy talpalatnyi hely, amíg világ a világ (micsoda zendülés lenne, ha a maradék üdítő placcot is elkerítenék).

A Tibidabo nevet nem csak úgy találomra osztogatták a hegynek. A szót a Szent Jeromos-féle latin nyelvű Bibliából emelték ki:
"…et dixit illi haec tibi omnia dabo si cadens adoraveris me"
azaz
"Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4.9)
vagy
"…et ait ei tibi dabo potestatem hanc universam et gloriam illorum quia mihi tradita sunt et cui volo do illa"
azaz
"Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom." (Lk 4.6)
     A kerettörténet lényege, hogy Jézus megkeresztelése után negyven napra a pusztába vonult, ahol persze a Sátán is megjelent rögvest, mert ha nem lenne főgonosz, nem lenne sztori sem. A Sátánnak megvoltak a maga materialista módszerei Jézus eltérítésére, bujtogatta és ajánlott ezt-azt-amazt, többek közt felrepítette egy magas hegyre, ahonnan a föld minden országa láthatóvá vált, és kijelentette, hogy Jézusnak csak egy szavába kerül, és mindaz, ami a lába alatt terül el az ő játszótere onnantól. A sztori végét tudjuk, az is, aki nem ismeri a Bibliát, egyrészt mindig a jó győz, másrészt esendő próféták nem szoktak vallást alapítani, illetve a vallások kellőképp tisztelik prófétáik emlékét ahhoz, hogy mentesítsék őket az esendőségek alól.


     A Barcelona fölötti legmagasabb hegyre, illetve a csúcson álló templomra felhúzták Jézus széttárt karú szobrát (ami formára emlékeztet a riói Megváltó Krisztus szobrára), terjessze ki hatalmát a városra, foglaljon helyet itt a tetején; nincs ebben semmi sátáni spekuláció. S aki a hegyre fölér, valóban a lába alatt terül el a burjánzó Barcelona minden szépsége, de arra vigyáztak a gondos tervezők, hogy a Krisztus-szobor fölé ne kerekedhessen senki.
     Szombat délután másszuk meg a Tibidabót. A szombat az esküvők napja, és úgy tűnik, az olajozott közlekedés óta sikk lehet ide szervezni a ceremóniát, kimagasló élmény a kimagaslani vágyóknak, ezzel reklámozhatná a pap a templomát a ceremóniára készülőknek, hogy hatékonyabban gyűjtse az alamizsnát (bár lehet, reklám nélkül is megy a bolt). Na jó, fogalmam sincs, szokás-e vagy sem, a lényeg, hogy kifogunk egy puccos esküvőt azon a szombat délutánon, egyébként nem katalán vagy spanyol família, hanem, ahogy az épp mellettem ücsörgő magyar turisták beszédéből megtudom, elvileg román. Tippre romák lehetnek, talán a román cigány disszidens kolónia Barcelonában, a fene se tudja, nem is fontos, mindenesetre vonulnak tisztes elitizmussal, estélyiben, koktélruhában, felékszerezve, sötét öltöny és napszemüveg, meg kellett volna néznem a kocsik típusát, de mivel elmulasztottam, arról nem számolhatok be, a kedves Olvasók fantáziájára bízom a világi hívságok tobzódását. Kedvencem egy testvérpár, a kisebb fiú talán 3, az idősebb 6 éves körüli lehet, mindkettő haja hátranyalt, sötét napszemüveg, csúcsos orrú lakkcipő és arany (!!!) színű zakó, teljes komolysággal vonulnak anyjuk kezét fogva, hogy rangjukhoz méltón megadják a módját a rangos eseménynek.
     Remélem, a Krisztus-szoborba plántált a szobrász némi iróniát; különben még a végén levetné magát szegény a hegyről, hogy a díszes násznép pont amiatt favorizálta a rezidenciáját, amit ő olyan nagy igyekezettel hessegetett el. Ki tudja, talán jól szórakozik tulajdonképp, hogy az olajozott közlekedés végre nemcsak a turistákat, hanem a kirakatok legújabb, legcsillogóbb kreációit szállítja a színe elé.


Az idézetek forrása:
a Wikipedia "Tibidabo" szócikke
Katolikus Bibilia - http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése