Vajon az egyszeri franciában, amikor a liaison szót használja, felötlik egy-két sikamlós gondolat legalább tudat alatt? Elvégre a liaison mindenféle-fajta viszonyt jelent... Például a francia nyelvben azok a szóvégi mássalhangzók, amelyek egyébként némák, meghúzzák magukat, mintha ott se lennének, amikor magánhangzóval vagy néma h-val kezdődő szót előznek, hirtelen megnyilvánulnak, hírt adnak létezésükről, vagyis kiejtendőnek minősülnek. Hozzátapadnak, hozzákapcsolódnak az utánuk jövő szóhoz, mintegy megkönnyítve a két szó közti átjárást a nyelv számára. Ez a hangkötés, vagyis a liaison egyik alapesete.
Aztán van ugye a másik fajta liaison, maga a liezon, ami kiejtve is annyira szexi, hogy hangutánzó szónak is beillik; az is rájön a jelentésére, akinek nincs hozzá franciás előképzettsége. Definíció szerint légyott, szerelmi viszony. Egy titkos-tiltott románc, amiről - főleg a tizenkilencedik században - az egész társaság tud, a konvencióknak engedelmeskedve mégis mindenki úgy tesz, mintha nem látna és hallana semmit, és az elkövetők is úgy tesznek, mintha mi se történt volna. Majd az 1960-as években a szexuális forradalom hatására a liezonok titokzatosságát felváltja a közeledés és a közösülés nyíltsága, maga a szó pedig - legalábbis a magyar nyelvben - divatjamúlttá válik. Nyilván örülünk, hogy immár nem szükségszerű a bujkálás, a meg nem történtté tevés; igaz, ma már nem liezonjaink vannak, hanem kavarásaink, szexpartnereink, rossz esetben házasságtöréseink. Párkapcsolataink vannak, kihirdetett kéz a kézben járás. Mintha kikopott volna a sikamlós íz, eltűnt volna a sejtető kacarászások romantikája.
Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy az egyszeri francia tudna nekem mesélni mindenféle pikáns modern liaison-sztorit, vagy akár még a hangok közti liaisonról is úgy beszélni, hogy egy egészen másfajta liaison jutna eszembe (kettő közti átjárás a nyelvnek, meg a hozzátapadás reménytelen bolond szerelemtípusa és hasonlók).
A liaison mindenesetre csak átalakul, de sosem veszti el önmagát, bármilyen formát is öltsön, mindig ugyanazt képviseli a világban. A megfoghatatlan valami, amit liaisonnak nevez a francia, segít, hogy csökkenjen köztünk a távolság. Segít áthidalni az elszigeteltséget.
Inspired by Eszter
Aztán van ugye a másik fajta liaison, maga a liezon, ami kiejtve is annyira szexi, hogy hangutánzó szónak is beillik; az is rájön a jelentésére, akinek nincs hozzá franciás előképzettsége. Definíció szerint légyott, szerelmi viszony. Egy titkos-tiltott románc, amiről - főleg a tizenkilencedik században - az egész társaság tud, a konvencióknak engedelmeskedve mégis mindenki úgy tesz, mintha nem látna és hallana semmit, és az elkövetők is úgy tesznek, mintha mi se történt volna. Majd az 1960-as években a szexuális forradalom hatására a liezonok titokzatosságát felváltja a közeledés és a közösülés nyíltsága, maga a szó pedig - legalábbis a magyar nyelvben - divatjamúlttá válik. Nyilván örülünk, hogy immár nem szükségszerű a bujkálás, a meg nem történtté tevés; igaz, ma már nem liezonjaink vannak, hanem kavarásaink, szexpartnereink, rossz esetben házasságtöréseink. Párkapcsolataink vannak, kihirdetett kéz a kézben járás. Mintha kikopott volna a sikamlós íz, eltűnt volna a sejtető kacarászások romantikája.
Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy az egyszeri francia tudna nekem mesélni mindenféle pikáns modern liaison-sztorit, vagy akár még a hangok közti liaisonról is úgy beszélni, hogy egy egészen másfajta liaison jutna eszembe (kettő közti átjárás a nyelvnek, meg a hozzátapadás reménytelen bolond szerelemtípusa és hasonlók).
A liaison mindenesetre csak átalakul, de sosem veszti el önmagát, bármilyen formát is öltsön, mindig ugyanazt képviseli a világban. A megfoghatatlan valami, amit liaisonnak nevez a francia, segít, hogy csökkenjen köztünk a távolság. Segít áthidalni az elszigeteltséget.
Inspired by Eszter
Már azt hittem, hogy befejezted a blogolást, jó olvasni az írásaid.
VálaszTörlés"A liaison mindenesetre csak átalakul, de sosem veszti el önmagát" :-)
Nem tűntem el, csak szét vagyok, voltam esve :)
Törlésamíg nem köszönök el az olvasóktól, addig mindig lehet várni, hogy lesz még bejegyzés :)
Ezt jó tudni :-), (hisz a remény hal meg utoljára!)
Törlés